Széttárt karokkal állok és teljes tanácstalansággal nézem, hogy úgy általában véve mi lett az emberekkel! Sokszor egy megbolydult méhkas is gyenge illúzió ahhoz képest, amit a társadalmunk tagjai képesek előidézni a mindennapok szürke forgatagában. Az egymás iránti tolerancia, a türelem, az értő figyelem, olyan lesz lassan mint a kihalófélben lévő ritka állatfajok. Ugyanis egyszer csak azt vesszük észre, hogy bizony nem csak kevesebb lesz belőlük, de mintha mindenki elfelejtette volna, hogy ezek az alapvető értékei, mozgatórugói egy jól működő társadalomnak. Ezekre az értékekre való emlékezés nem csak azért fontos, mert egy életen át elkísér minket, hanem többek között azért is, mert ezen értékek mentén mindig nyitott és tiszta szívvel állhatsz bárki előtt. Persze nem mindenki gondolja ezt így, hiszen sokan azt vallják, hogy bizony a harag és a gyűlölet az előrébb való mindennél.

Mint mindig így most is a tiéd a választás! Te magad döntöd el, hogy miként állsz majd a mindennapokhoz. Így aztán, ha mégis a gyűlöletet választod, akkor onnan veszed az energiát és abból táplálkozol, azzal eteted magad és a környezeted egyaránt. Ha viszont a szeretetet, a megértést és az értő figyelmet képviseled, akkor virágos kiskertet és benne megannyi színes virágot nevelsz majd, amelyet szálanként ugyan, de mégis örömmel és tiszta szívvel adsz majd bárkinek, aki arra érdemes.

A gyűlölet ára kemény dolog! Annak burka megkövesedett, ódon színe és egyenetlen felülete nem kecsegtet semmi jóval. Valójában egy megátalkodott fabatkát sem ér és teljes mértékben hamis illúziót kerget az, aki bármikor is elhiszi, hogy abból valaha is profitálni fog. Bár sokan gondolják, hogy ezen a szekéren diadalittasan lehet bárhová méltósággal megérkezni, de a valóság sajnos ennél lényegesen szomorúbb képet fest. Aki ugyanis a gyűlöletet választja alap kiindulópontként, az bizony nem fog megérkezni sehová sem. Lehet, hogy az út elején még csillog némi remény, egy színesre festett délibábos kép, hogy ettől majd hatalmas lesz és erős az életben, de a valóság ennél sokkal árnyaltabb. Sokan gondolják ugyanis úgy, hogy ezzel majd mások fölé emelkedve kegyet gyakorolhatnak bárki felett, de valójában ez soha sem lesz igaz. Az élet ugyanis mindig igazolja azt, hogy a gyűlöletre épített várak nem állnak biztos alapon. Mivel azoknak a hazugság, az ármány és a rosszindulat talaján nem is teremhet semmi olyan, ami tartóssá tenné őket. Szerintem legalábbis ez így van!

Bár világos és egyszerű a képlet és mindenki ismeri a gyűlöletben rejlő gonoszságot, de ennek ellenére mégis sokan választják ezt az utat magukénak. Teszik mindezt úgy, hogy valójában abból semmilyen pozitív hozadékot nem sikerül zsebre tenni. Szinte sohasem! Ősidők óta velünk van a gyűlölet és bár már nagyon jól ismerjük, de mégis visszakanyarodik nagyon sok ember ide, mert ebben továbbra is erőt lát. Bár megerősíthet csordaszellemeket és teljesen tévesen ugyan, de összekovácsolhat közösségeket, valódi értékeket sohasem teremt. Ha jobban megnézzük, akkor társadalmunk egyik alap mozgató rugója lett ez a fajta negatív energia. Sokszor nagyobb tömeget mozgat meg, mint egy nemes ügy és az emberek majdnem csak dalolászva menetelnek ezen energetikával felvértezve tömött sorban, karöltve, egy végletekig rossz cél felé. Társadalmunk alapvető működésének talán egyik legnagyobb hibája, hogy elég egy nézeteltérés, egy téves eszme és már villan is a kártya, amit gondosan előkészítve, a megfelelő alkalomra várva lehet előrántani, mint egyfajta „aduászt”. A tudatlanság sokszor a melegágya lehet ennek, mármint magának a gyűlöletnek és nagyobb károkat okoz mint bármi más. Az, hogy nem ismerünk valamit, vagy nincs róla elég információnk, sokszor teljesen egyértelmű kiindulópont ahhoz, hogy mondjuk utáljuk a másik meglátásait, vagy magát az embert. Vagy akár azt, amit ő maga képvisel!

De miért cselekszünk így? Mi visz rá minket arra, hogy zsigerből utasítsunk el valamit?

Kicsiny országunkban békében is élhetnénk, de közösségünkben sajnos elég egy számunkra ismeretlen jelenség, vagy egy nem tetsző világkép és már megint ott tartunk, hogy van kit utálni, gyűlölni. Sajnos a mai napig könnyebbnek tűnik elutasítani, mint befogadni, de úgy érzem, hogy hosszú évszázadok fáradságos munkája is kevés lenne ahhoz, hogy a fejekben és a gondolkodási mintákban ezeket a dolgokat megváltoztassuk. Tisztelet a kivételnek persze!

Pedig szerethetnénk is egymást és meg is ölelhetnénk a másikat. Mondjuk csak úgy önzetlenül és nem csak akkor, ha az „én fiam borja vagy”. A társadalmunkat és más társadalmakat is, alapjaiban változtatná meg, ha szeretettel és megértéssel fordulnánk egymáshoz. Gondoljunk csak bele, hogy mennyivel más minőségben lehetne élni egy közösségben, ha mondjuk megérteni és elfogadni akarnánk egymást. Mennyivel másabb rezgések által lehetne felépíteni mondjuk egy város közösségét, vagy mondjuk egy országot, ha azok alapjai energetikailag is egy magasabb rezgést hordoznak magukban.

Sokan viszont még mindig azt gondolják, hogy az egyéni nézeteik, haragos hozzáállásuk, mindenkit letaszító nézetük, előrébb való mindennél. Illetve azt is gondolják sokan és teljes mértékben magukénak érzik, hogy majd egyszer fial valamit nekik a gyűlölet. Sajnos éppen a nullával egyenlő, amit hozni fog az egyén számára! Ugyanis a gyűlölet ára súlyos dolog és az bizony keményen be fogja nyújtani a számlát a feladónak. Abban ugyanis olyan energia húzódik meg, amelyet nem lehet egy élethosszig, vagy akár csak huzamosabb ideig különösebb következmények nélkül használni.

Az élet nagyot fordult velünk és mint egy hanyagul eldobott szaltó, úgy ragad magával sokszor mindenkit a negatív energia. Sajnos tisztán látszik, hogy a mindennapjaink alappillérévé nőtte ki magát az, hogy rosszindulatból, dühből és haragból közelítjük meg az egyszerű dolgokat is. Közben pedig hamis reményekkel áztatott papíron próbáljuk bizonygatni a magunk igazát, amely éppoly hasznos, mint kéménybe korommal jegyzetet hagyni az utókornak. Szélesebb körben szétnézve mindig ugyanazt látjuk, hogy az emberek egymásnak esve próbálnak előrébb jutni és véleményüknek hangot adni. Sokszor egymást félrelökve a saját igazukat hangosabban szajkózva, egymásra sem figyelve törnek előre azok, akiket a gyűlölet hajt. Közben pedig lerombolnak sok mindent maguk körül, vagy éppen megerősítik azt a kis közösséget, amelyet alapjaiban tart össze a közös elvek mentén megalkotott unszimpátia például.

De milyen áron teszik mindezt? Mégis mi a haszon ebben és milyen illúzióval kecsegtet ez bárkit is?

Úgy érzem nem badarság kijelenteni azt, hogy talán nem is az ebben meglelt haszon a vezérlő elv, hanem sokkal inkább az, hogy egy olyan közösség tagja lehet bárki, ahol az ő igazát is érti és megérti mindenki. Alapjában véve amúgy ezzel nem is lenne probléma, ha mindezt olyan köntösbe lehetne csavarni, amely nem ad teret annak, hogy a gyűlölet nyissa ránk a kaput. Illetve akkor is lehetne ennek értelme, ha mindeközben befogadnánk mások meglátásait és véleményét is egyaránt. Hogy van-e ebben bármilyen haszon? Mondjuk az egyén szintjén, az önös érdek mentén biztosan lehetne találni valami haszon félét. Viszont mint közösség és egyfajta összefogás szerintem semmi jót nem hordoz magában, ha alappillérként a gyűlöletet fogalmazzuk meg magunknak.

Az egyik legnagyobb és legszembetűnőbb problémát abban látom, hogy sokan elkanyarodnak az alapvető emberi értékeiktől és úgy élik mindennapjaikat. Innentől kezdve olyanná válik minden, mintha sokan elfelejtenének emberként viselkedni és sokkal fontosabbnak gondolt elvek mentén teszik le inkább a voksukat. Pedig minden kulcs, minden fontos és elengedhetetlen dolog a legbelső énedben húzódik meg. Sokan pedig mégis egykedvű amnéziás bolond módjára, hanyagul felejtik el, hogy valójában a szeretetre, a megértésre és a jóságra lettünk teremtve. Nem pedig arra, hogy egymást valamiért utálva, zsigerből gyűlölve és a hamisan kecsegtető energiák mentén haladva jussunk egyről a kettőre. Mindezt persze úgy, hogy közben elfelejtjük, hogy honnan is érkeztünk és mi lenne a legmegfelelőbb itt a földön nem csak számunkra, hanem mások számára is. Nyilván lehetne láncolatot vizsgálni, hogy mondjuk ki milyen közegből és családból érkezik, vagy milyen minőségben nőtt fel, de ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a döntés mindig a mi kezünkben van. Ha valaki nem a legmegfelelőbben gondozott és megvetett talajról, nem a virágoskertek édes illatától fűszerezett béke energiáival érkezik közénk az még nem jelenti azt, hogy képtelen lenne más szemléletben látni a dolgokat. Ugyanis neki is minden alkalommal van lehetősége arra, hogy egy másik utat válasszon magának. Az ajtó ugyanis előtte is nyitva áll minden alkalommal!

Türelemre és békére van szükség, megértésre és elfogadásra vágynak sokan, akik nem a gyűlölet és harag szekerét akarják tolni. Mindig van lehetőség egy szereteten és megértésen alapuló közösséget létrehozni, csak tenni kell érte. Attól, hogy egy békés és elfogadó közösség tagja leszel, még nem kell mindennel egyetérteni és nem kell mindent feltétel nélkül elfogadni neked sem. Lehet más a véleményed és jogod van másként gondolkodni és látni a dolgokat. Viszont az is fontos ezzel párhuzamosan, hogy ne akarj mindenki mást utálni, gyűlölni csak azért, mert egy teljesen más nézőpontból látja ugyanazt a dolgot. Ha bármikor is emberként akarunk viselkedni és egy alapjaiban is erős közösséget létrehozni, akkor sokkal fontosabb, hogy a szeretet és a megértés energiáit forgassuk a magunk javára. Legyen ez az alappillére annak, amit majd örökül akarsz hagyni az utókornak. Ezek ugyanis nem csak a jó dolgokat és a pozitív energiát hordozzák magukban, de olyan erős és rendíthetetlen alapot adnak, amelyet nehéz megingatni. Amennyiben jó táptalajon és egy szívvel-lélekkel gondozott valóságon át vezet az utad, úgy a boldogságot és az örömöt is meg lehet lelni a dolgokban. Még azoknak is, aki annak előtte esetleg egy teljesen más síkon látták jónak a mindennapokat élni és megélni.

Változni és változtatni soha nem késő! Csak rajtunk áll, hogy milyen úton akarunk haladni! Bár a világ örökké változik, de annak alap építőkövei, ha jól raktuk le őket a legelején, akkor az állandóságot képviselik majd. Egészen addig, amíg mi magunk nem változtatunk azon. Aki szeretettel és odafigyeléssel építkezik az minden alkalommal hidat épít mások felé. Aki az elfogadás és a megértés útján halad az mindig színesebb és barátságosabb képet lát a világból. Aki valódi értékeken alapuló közösséget épít fel, annak bensőségesebb és őszintébb kapcsolatai lesznek. Aki nyitott a világra és annak csodáira, az maga is a csodák útját járja. Teszi mindezt úgy, hogy nyitott szívvel és feltétel nélküli szeretettel tekint mindenre és mindenkire.

A gyűlölet ára kemény dolog! Abból sem neked, sem másnak nem terem valódi kézzelfogható haszon. Pontosan azért nem, mert abban az alapvető energetika és szándék egyaránt egy nagyon sekélyes energia mentén fekszik. Ebben a hamis valóságban pedig az igaznak tűnő, de mégis a gyűlölet képére festett vászon teljesen más képet mutat minden alkalommal. Mégpedig azt, hogy a szeretet és megértés útjáról letérve soha nem érünk el olyan célba, amely az igaz hitbe és megértéseb vezet majd minket. Pedig az életünk során sokkal fontosabb lenne ezen értékek mentén előre haladni a mindennapokban.

Tegyünk jót magunkkal, tegyünk jót a világgal! Kis közösségünkben mi magunk is lehetünk azok, akik értéket képviselnek. Meghozhatod te magad is a fényt és lehetsz hírnöke az emberibb és elfogadóbb közösségek eszméinek. Bármikor magadra veheted azt a köpenyt, amely segít neked abban, hogy magát az értéket közvetítsd mások felé. A mindennapjaim során magam is azon munkálkodom, hogy minél több helyen azt a fényt gyújtsam lángra, amely alapjaiban véve segít bárkinek. Így talán egy szebb és jobb fényben látja majd ő is a világot. A szeretet és békesség útját járva teszem a dolgomat és a saját kis közösségeimben is ezen alapok mentén építkezem minden alkalommal. Teszem mindezt szívből és önzetlenül, mert a lélekből fakadó dolgaimat nem felejtve vagyok jelen az univerzum tenyerén. Ugyanis az alapvető emberi értékeimet szem előtt tartva igyekszem másoknak is utat mutatni a világ nagy dolgaiban. Közben meghagyni mindenkinek azt a szabadságot, amelyben maga döntheti el, hogy végül melyik útra lép. Én amúgy is csak azt tudom neked megmutatni, hogy merre nézz, de azt nem, hogy mit láss! A világ olykor egyszerű, de mégis legnagyszerűbb csodáit ugyanis neked kell felfedezni. A kérdés pedig mindig csak az marad, hogy te vajon mit látsz majd meg ezekből?

Köszönöm szépen, hogy elolvastad írásom! Ha tetszett, akkor ne felejtsd el megosztani, hátha másoknak is útmutatás lehet, hogy mi a gyűlölet ára!

Bővebben itt olvashatsz rólam!

Kövesd oldalaimat a Facebookon és az Instagramon is!

Közvetlen üzenet írása

A gyűlölet ára | Máté Krisztián