Az ahol most tartasz az életedben, az azoknak a dolgoknak az összessége, amit megcselekedtél, megfejlődtél ezidáig. Persze nem csak te magad alakítod a dolgaidat kényed-kedved szerint, hanem az élet is formál téged állandó jelleggel. Többféleképpen is fejlődünk az életünk folyamán, így fejlődhetünk fizikailag, lelkileg és szellemileg egyaránt.  A lelki-szellemi fejlődés önmagunk mélyebb és jobb megértésének, megismerésének folyamata. Amikor azt mondom, hogy vizsgáld meg a most állapotát, akkor egyértelműen meg tudod határozni, hogy honnan hová jutottál el, amíg elértél idáig. A kérdés mindig az, hogy mihez akarom viszonyítani majd a fejlődésemet?
Én 40 éves vagyok és folyamatosan fejlődöm, ugyanúgy mint bárki más. A lelki-szellemi fejlődés az én életemben is meghatározó és többször is átéltem már az életutam során. Van aki kevesebb, vagy kisebb mértékben, van aki nagyobb léptékben fejlődik. Van akit az élet “kényszerít” rá, van akit belső elhívódás sarkall arra, hogy változzon és változtasson a testi-lelki dolgain. Én is folyamatosan fejlődöm és azt gondolom, hogy így van ezzel mindenki a földön. Persze van, aki úgy érzi, hogy megrekedt egy szinten és nem tud tovább lépni, de valójában akkor is zajlanak a háttérben a folyamatok, csak nem annyira látványosak.
Ha viszonyítási alapként azt veszem hogy a születésemtől fogva vizsgálódom, akkor nagyon nagy fejlődésen mentem keresztül. Ha máshonnan nézem meg és mondjuk azt mondom, hogy nézzük meg az elmúlt 5 évemet, akkor is kijelenthetem, hogy hatalmas dolgokat vittem véghez és nagyon sokat változtam és fejlődtem. Igaz ez a mondat az elmúlt 1 évemre is, mert csak ebben az időszakban is megmásztam jó pár hegyet, ami közelebb vitt önmagam jobb és hatékonyabb megismeréséhez. Azért tudom ezeket minden alkalommal ilyen biztosan kijelenteni, mert mindig a folyamatot vizsgálom meg, amin keresztül mentem. Azt próbálom mindig reálisan megnézni, hogy az adott szakaszon belül honnan, hová jutottam el és ezalatt mit tudtam megérteni a világból és önmagamból egyaránt. Azaz “megmérhetem”, hogy mennyire volt hasznos és sikeres a lelki-szellemi fejlődés.
Miért van az, hogy valakinek nem túl mozgalmas a fejlődése, vagy nem úgy halad mint másoké? Ezzel szemben pedig miért van az, hogy valaki azt tudja mondani, hogy mindig látványosnak érzi a maga fejlődését?
Egy kicsit kirészletezem ezt jobban. Megpróbálok most erről írni egy kicsit hosszasabban.
Amikor valaki azt érzi, hogy az élete megrekedt és úgy gondolja, hogy nem tart semerre, akkor is megtörténik rengeteg dolog az életében. Inkább úgy fogalmaznék, hogy nem annyira látványos, vagy nem annyira kézzel fogható, mint amilyennek gondolja, vagy elképzeli valaki azt. Amikor azt érezzük, hogy “nem haladunk” akkor az valójában csak egy lassabb fejlődési szakasz, amiben egy darabig időznünk kell a fejlődés érdekében. Viszont nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy minden ilyen érzés azért tud ilyen erősen a felszínre törni, mert a belső késztetésünk felerősödik arra, hogy nekiálljunk változni. Ilyenkor kezdünk általában “útkeresésbe” és próbálunk valamerre “kitörni” ebből a megrekedt élethelyzetből!
Sokszor vannak a háttérben ilyenkor olyan dolgok, amik még nem értek meg bennünk, mint például egy munkahely váltás kérdése. Esetleg olyan dolgok is lehetnek ezek mögött, amiket még nem értettünk meg igazán, mint például, hogy miért kapunk ciklikusan ismétlődő élethelyzeteket magunk elé újra és újra. Aztán történhet velünk olyan is, amikor fel kell dolgoznunk bizonyos eseményeket, amelyek hatással vannak az életünkre. Ilyen lehet például a családon belüli, vagy közeli ismerőst, barátot érintő tragédia, halál esete. De olyan is lehetséges, hogy minden különösebb előzetes ok és indok nélkül csapnak össze a fejünk fölött a hullámok és egyszerre csak azt érezzük, hogy valamerre mozdulnunk kell.
Nem lehet mindenre felkészülni és nem is kell. Az élet akkor is ad váratlan dolgokat és akkor is tesz elénk élethelyzeteket, amikor a legkevésbé számítunk rá. Az, hogy miként reagálunk rá, hogy miként tudjuk ezeket elfogadni, azt mindig az fogja meghatározni, hogy mennyire vagyunk tudatosak. A tudatosság ebben az esetben azt jelenti, hogy teljes mértékben tisztában vagyok azzal ami történt, megértem és elfogadom azt. Nem harcolok, vagy küzdök ellene, hanem egyszerűen csak az életem részeként tekintek rá és birtokában vagyok a megértésnek ezzel kapcsolatban. Azért azt kijelenthetem, hogy ez persze nem mindig ilyen egyszerű minden esetben, hiszen ehhez is kell egyfajta lelki-szellemi érettség, hogy bizonyos dolgokra már talpraesettebben reagáljunk és dolgozzuk fel azt.
Önmagában a feldolgozás is egy nagyon fontos folyamat, amelynek az is része ugyanis, hogy “átengedjük” magunkon a problémát és ezzel próbáljunk megértést hozni a saját életünkbe. Az ebből transzformált megértés ugyanis “nálunk marad” és minden amire a továbbiakban nincs szükségünk csak azt engedjük el. A megélt és feldolgozott tapasztalataink nélkül ugyanis nem tudunk előre lépni és fejlődni. Ez is lelki-szellemi fejlődés és ezek a dolgok mind alap építőkövei lesznek egy újabb és magasabb szintű életnek, amit majd el fogunk érni. Azt szoktam mondani a hozzám fordulóknak, hogy: “Új élethez, új alap kell, mert a régi már nem fog tudni tovább szolgálni téged!”
Ilyenkor jön a kérdés, hogy tudsz-e, akarsz-e magadért tenni valamit? Képes vagy-e, vagy felkészültél-e arra, hogy mind lelkileg, mind szellemileg fejlődj és meghaladd eddigi önmagad?
A kulcs a továbblépéshez ugyanis ebben van, ebben a saját személyes fejlődésben, ami szó szerint csak a tiéd és senki másé. Persze majd a külvilág is érzékelni fogja és észreveszi ha valami történik veled, de alapvetően neked szól.
Miért fontos, hogy képesek legyünk fejlődni? Ennek számos oka van, de talán a legfontosabb az, hogy ahogy növünk fel, úgy van szükségünk arra, hogy a személyiségünket is “hozzáigazítsuk” az életünkhöz. Ez amolyan fejlődési szakaszokra bontható az egész életünk során és csak akkor hasznos, ha képesek vagyunk rá, hogy meglépjük az ezzel járó változásokat.
Amikor fejlődünk, akkor velünk változik minden. Változik a felfogásunk, változik a hozzáállásunk a dolgokhoz az élethez, megváltozik a lelki világunk, amivel egy sokkal nagyobb “szeletet” járhatunk be életünkben mint azelőtt. Ha mi változunk, akkor a világ is változik körülöttünk! A lelki-szellemi fejlődés mindig egyfajta érettséget is jelent szerintem. Ez valójában magunk felé is egy úgynevezett fokmérő lehet, ahol megnézhetjük, hogy hol is tartunk valójában.
Nem a legjobb kifejezés, de azért megfogalmazom mégis így: Mitől lehet sikeres egy ilyen fejlődés? Mitől lehet az, hogy valaki tényleg sikerként könyvelhet el egy ilyen fejlődési ciklust?
Attól, hogy hajlandó vagy minden nap tenni magadért valamit. Ha minden nap foglalkozol magaddal és minden nap megteszel magadért annyit, amennyit megtehetsz, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem csak a tudatosságod, de valójában a fejlődésed is szilárd és töretlen lesz. Az én életemből is számos példát tudnék meríteni és aki ismer az nagyjából tudja is, hogy mennyi mindenen mentem eddig keresztül. De a lényeg, hogy csak felnőttként értettem meg azt, hogy minden nap tegyek magamért valamit és azzal próbáljak meg előre haladni az életben. Nagyon sokszor kellett összeszorítanom a fogamat vagy úgymond megerőltetni magamat, hogy tovább haladjak a megkezdett utamon, de mindig igyekeztem megtenni mindent, amit csak lehet. Volt hogy csak keveset, volt hogy többet, de igyekeztem arra törekedni, hogy amit elértem azt már ne adjam fel többet.
Mindenkinek más az a dolog, ami elindítja az úton. Aki ismer az tudja, hogy emberekkel foglalkozom. Nap mint nap azon dolgozom, hogy minél több embernek segítsek fényt mutatni az úton, hogy meglássa azt amerre mennie kellene valójában. Feltett szándékom, hogy minél több embert tudjak oda elvezetni, ahol lennie kell és ahová tartania kellene az életben.
Persze én sem voltam mindig ennyire tudatos és én sem voltam mindig a toppon a saját fejlődésemet illetően. Nekem a legjobb barátom nyitotta fel a szememet. Nekem Ő kezdte el mondani, hogy változtassak és ne álljak meg ott ahol vagyok. Az Ő “prédikációja” kezdte el bennem megmozgatni azokat a szunnyadó erőket, amiket nem használtam ki soha igazán egészen addig. Persze mélyen legbelül éreztem, hogy rendelkezésre állnak, de valójában soha nem dolgoztam velük azelőtt. Nekem a barátom volt az, aki “lökött” rajtam egyet és elmagyarázta, hogy a világ sokkal tágasabb és szélesebb annál, mint amit eddig megtapasztaltam belőle. Körülbelül 15 éve mindennek és én onnantól kezdtem el valójában tudatosabban élni és odafigyelni jobban a dolgokra. Hálás vagyok neki többek között ezért is!
Ma pedig már embereket igazítok útba és próbálok minél több mindenkinek segíteni, hogy Ők is a helyes útra lépjenek. Emberekkel foglalkozni nagyszerű dolog. Én legalábbis nagyon szeretem. Az életfeladatom, hogy minél több embernek segítsek utat találni a megrekedt életében, segítve őket ezáltal is abban, hogy ők is a saját életfeladataiknak megfelelően éljenek. Amikor megtalálod azt, hogy merre kéne tartanod, amikor rálelsz arra az útra, ami elvisz téged oda ahol lenned kell, az egy csodálatos dolog. Az igazi lelki békéd amúgy is abból származik, hogy elérsz oda, ahol neked a legjobb. Ez az igazi lelki szabadság!
Az érdem sohasem az enyém, én nem így gondolkozom. Az érdem azé, aki megcselekszi és megfejlődi azt amit kell. Mindenki a maga életéért tud a legtöbbet tenni. Persze elismerem, hogy sokszor jól jön a hatékony külső segítség, mert olykor nem látjuk a fától az erdőt. Bár azt is vallom, hogy egy jó mester csak azt mutatja meg, hogy merre nézz és ne azt hogy mit láss. Így én sem teszek másképp! Aki nálam megfordult már az tudja, hogy a szemeket nyitogatom, a lelkeket ébresztgetem, mutatom az irányokat, de lépnie az úton mindig neki kell.
Amúgy azt szoktam mondani, hogy: “Én csak magokat árulok és nem gyümölcsöt! Azt majd te döntöd el, hogy mit kezdesz azzal, amit tőlem kaptál!”
Valahogy így látom én a lelki-szellemi fejlődés szerepét! Szívesen leszek a te életedben is az ,aki a lámpást tartja eléd, hogy ezzel is megvilágítsa neked az utat. Várlak szeretettel bármikor, ha úgy érzed, hogy fejlődni szeretnél mind lelkileg, mind szellemileg egyaránt!
…és ne feledd! A választás a tiéd, én csak egy lehetőség vagyok számodra!
Korábbi írásaimat itt olvashatod!
Követheted oldalaimat a Facebookon és az Instagramon is!
Közvetlen üzenet küldése

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Fill out this field
Fill out this field
Adjunk meg egy valós e-mail-címet.

Menü