Úgy gondoltam, hogy ebben a helyzetben sok embernek jól jöhet egy útmutatás, vagy egy olyan írás amely egy kicsit másabb oldalról is megvilágítja, hogy mi történik valójában a világban. Ezt a címet sem véletlenül adtam az írásomnak, mert azt gondolom lehet ez egyfajta iránytű lehet ahhoz, hogy: Mire tanít az élet?

Azt hiszem ki merem mondani, hogy sokan ugyanabban a nyomvonalban élünk hosszú ideje. Sokan fáradtak vagy elnyüstöltek vagyunk a mindennapjaik során, míg mások az életükben fellépő „hiányok” után kapálóznak mindhiába. Az utóbbi időben sokan érezhették azt, hogy eljutottak valaminek a végére, de nem kezdődik új és valahogy nem is jön vele együtt a megújulás sem. Pedig már régen ráfért volna sok emberre!  Az is igaz, hogy sokan váltás előtti hezitálásban voltak éppen, vagy egyszerűen csak beleragadtak az életük bizonyos szakaszába. Az ok egyszerű: sokan elfáradtunk abban amiben éppen voltunk, éltünk. Az biztos, hogy aki fogékony rá az érezhette legbelül, hogy valami változásra lenne szükség. Mihamarabbi változásra. A végletek ciklusában őrlődtünk, mert hol pattanásig feszült emberekkel, hogy pedig maguk alatt lévőkkel hozott össze a sors. A kettő közé beékelődött, azaz arany középúton járók rám is ritkán nyitották  az ajtót. Bevallom őszintén az utóbbi időben, magamnak is nehéz volt megőrizni a lelki békét és a saját középpontomat, mert most nekem is számos megpróbáltatás apropójaként kellett helyt állnom az élet alkotta harcvonal első soraiban. Úgy érzem, most sokkal nehezebben ment mint egy átlagos időszakban lenni szokott. De amennyire tudtam, sikeresen vettem az akadályt.

Nyakunkon a koronavírus és még magunk sem tudjuk pontosan, hogy mi is fog történni valójában. Látjuk az olaszországi, spanyolországi, németországi eseményeket, látjuk hogy a nagyvilágban most a legtöbb ország ezzel a problémával küzd. Látjuk, hogy mindenki stratégiát gyárt, vagyis megpróbál valami használható és jó dolgot megalkotni a vírus elleni küzdelemre. Egy biztos: ezt a világméretű járványt elkerülni mi magunk sem tudjuk.

Ha a világ oldaláról közelítem, vagy ha a saját oldalunkról országos szinten, a lényeg ugyanaz mindenhol: Maradj otthon (!) és ne menj sehová, amíg ez az egész el nem csitul. Moss kezet, ne ölelkezz, ne adj puszit. Kerüld a nagyszülőket a gyerekekkel. Tarts az emberektől pár méter távolságot. Miközben ezeket a jogosan és okosan megfogalmazott dolgokat mormoljuk magunkban, közben valahol arról is imádkozunk itt legbelül, hogy mi magunk ne kapjuk el ezt a betegséget. És persze a szeretteink is jó lenne ha kimaradnának mindebből. 

Szóval itt vagyunk egy számunkra ismeretlen helyzet kellős közepén, ami még csak most kezdődik el nálunk az országban.

Mégis… Mire tanít az élet?

Az élet – ettől a helyzettől függetlenül – egyébként is folyton tanít minket én legalábbis ezt vallom. Én úgy látom, hogy az elénk kerülő szituációk, helyzetek és megoldásra váró feladatok mind-mind azért vannak, hogy azokból megtanuljunk valamit. Ebben a mostani helyzetben sincs ez másképp. Még ha sokan nem is így látják, vagy elsőre talán nem is értik meg, de a lényeg akkor is az, hogy most megállunk. Lassítunk és elcsendesedünk. Mind megállunk egy pillanatra, vagy akár többre is. Most az elcsendesedés és jó esetben a befelé fordulás időszaka jön. Ha minden jól megy és meg is értjük ami velünk történik, akkor sokan nyertesként hagyjuk el ezt az új helyzetet. Sokan és sokat nyerhetünk ezzel még akkor is, ha most ezt nem így látják még jó páran. Most többet leszünk otthon a szeretteinkkel összezárva. Az életterünk leszűkül, lekorlátozódik az otthonunkra. Jó esetben legalábbis így lesz a legtöbb emberrel. 

Mire tanít az élet? Mi az, amit fontos lehet megérteni mindebből?

Vannak olyan emberek az én közvetlen környezetemben is, akik nem hisznek abban, hogy ez a dolog egy lehetőség bárki számára. Vannak akik úgy gondolják, hogy nincs mit újraértékelni és nincs mit átgondolni egy ilyen helyzet kapcsán. Ők azt vallják, hogy ha ennek vége, akkor ugyanott kell folytatni, ahol abbahagytuk és ugyanott is fogjuk folytatni. Ez az ő véleményük és én tiszteletben tartom. Nem szeretném, ha bárki úgy érezné, hogy az én gondolatmenetem a „kötelezően” elfogadott norma, vagy hogy csak ez a dolog lehet a követendő példa. Persze ennek ellenére én továbbra is azt mondom, hogy van mit megértenünk mindebből. Éppen ezért továbbra is fenntartom, hogy szerintem lassuljunk, álljunk meg egy pillanatra, gondolkozzunk, érezzünk és értsünk meg többet mint szoktunk.

Miért van erre szükségünk? Azért, mert ahhoz hogy a mostani dolgokat jobban átlássuk, ténylegesen meg kell állnunk. Lesz akinek nehezebben megy az átállás és lesz akinek könnyedén. Van akinek fel kell majd készülnie arra, hogy nem fog egyből tudni átállni arra az élethelyzetre, hogy most nem mehet szabadon sehová. Idővel mindenkinek sikerülni fog én úgy gondolom. De a valódi feladat nem ez, hanem egy sokkal nemesebb cél elérése. Ha sikerül úgy megállnunk, hogy tényleg -képletesen mondva – semmivel nem foglalkoznunk csak magunkkal, akkor nagy valószínűséggel mindannyian meglátjuk a lényeget. Kicsit olyan ez mintha azt mondanám, hogy állj meg, ne csinálj semmit, csak magaddal foglalkozz. Elsőre elég hajmeresztőnek tűnhet az emberek számára, pedig itt most erről van szó. És erről is lesz szó.

Persze! Joggal mondhatja bárki, hogy de a családommal is kell foglalkoznom, meg ott vannak a gyerekek és tanulni kell velük és sorolhatnám, hogy még mennyi tényező befolyásolja napjainkat még egy ilyen helyzetben is. De én akkor is azt mondom az a cél, hogy megtanulj magaddal (is) foglalkozni.

Ebben az időszakban ugyanis megismerheted önmagad még jobban, mert a tovább lépéshez az is kelleni fog. Ha tisztába tudsz kerülni önmagaddal, akkor megérted annak a lényegét, ahol az élet éppen megállított téged valahol, ebben a kialakult vírus elleni helyzetben. Ha nem látod, akkor javaslom a megnyugvás és a befelé fordulás mellett azt is, hogy lépj hátra 1-2 lépést és onnan próbáld meg megvizsgálni önmagad és a helyzetedet az életben. Most lehetőséged van, lehetőséged lesz egy olyan minőségben is felfedezni önmagad, ahol azt is megláthatod, hogy min kellene változtatnod. Ugyanabba a nyomvonalba nem mehetsz vissza. Ugyanazt, ugyanúgy nem élheted mint azelőtt.  Legalábbis, ha megpróbálsz bölcsen és érett gondolkodással cselekedni, akkor semmiképpen sem. Ennek a helyzetnek az is lehet a célja, hogy másképpen kezdd majd újra az életedet, amikor vissza lehet térni az élet forgatagába. Most tényleg kaptál egy esélyt és persze hozzá kellő időt is, hogy átértékelj mindent. Megnézheted, hogy honnan indultál és azt is hogy merre tartasz éppen. Ha jobban magadba tudsz nézni, akkor azt is sikerül majd megvizsgálnod, hogy amit éppen képviselsz és teszel a mindennapjaidban, azok valóban azok a dolgok, amiket a lelked szerint megálmodtál magadnak? Most lehetőséged van újragondolni, újratervezni a legtöbb dolgot és ebbe az életed nagyon sok területe bele fog tartozni. Ez persze nem azt jelenti, hogy ha sikerül mindent újra gondolnom és sikerül mindent megértenem, akkor egyből gazdagabb leszek, mondjuk anyagi értelemben véve. Vagy ezáltal egyből jobb állásom lesz és többé nem kell annyit tepernem a mindennapok során. Viszont ezzel szemben egy más fajta fejlődést elérhetek, mégpedig egyfajta lelki-szellemi fejlődést. Ha úgy jobban tetszik, akkor egy felemelkedést, ami a saját életemben a saját fejlődésem. Olyan, amiben máshonnan és máshogyan látom ezentúl a dolgokat.

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én az ilyen helyzeteket mindig megpróbálom arra használni, hogy magam is újragondoljam a dolgaimat. Nem mehetek el tettek és cselekedet nélkül egy ilyen lehetőség mellett, hiszen ha akarom, ha nem, akkor is kihatással van az életemre ez az egész vírus körüli dolog. Még ha elsőre sok embernek hihetetlennek is tűnik, de megpróbálok előnyt kovácsolni mindabból, hogy mondjuk most otthon kell maradnom és ezáltal dolgozni sem tudok. Mert bizony ez nekem is egy feladat most az élettől. Hiszen jelen pillanatban – teljesen logikusan – nincs egyetlen hozzám forduló ügyfelem sem. Én mégis egy megújuláson és egy megoldáson gondolkozom az itthon eltöltött napjaim során.  Még akkor is ha ez most sokak számára esetleg elképzelhetetlen. Pedig így van! Nem állhatok meg a azon keseregni, hogy teljesen kiürült a naptáram. Sokkal inkább azon gondolkozom és dolgozom, hogy miként fogom majd ezt az egészet újra elkezdeni. Az biztos, hogy egy másik szemszögből fogom majd nézni és egy új nyomvonalon fogom folytatni a munkám. Ebben már most biztos vagyok! 

Az élet most az anyagiakban és a megszokott dolgainkban fog a legjobban próbára tenni. Ezt már biztosan lehet tudni és érezni egy ideje. Nekem legalábbis már világos volt hónapokkal ezelőtt, hogy most egy olyan időszak következik, ahol az anyagi világ dolgainak és az ezzel járó dolgok bajszát fogják fentről megrángatni. Ez most nagyon sok embert fog próbára tenni. Nem is csak az egyént, hanem családokat, közösségeket egyaránt. Itt most nem az lesz a legfontosabb ami eddig volt, hanem az hogy mi lesz ezután. Most nem lehet, nem szabad azon gondolkozni, hogy mi lesz azzal amit elvesztettem ez alatt az idő alatt. Sokkal inkább lesz mindennapi feladatunk azon dolgozni és gondolkozni. hogy mit fogunk csinálni azután, amikor újra kisimul minden. Ahogy azt fentebb is írtam, ugyanabba a nyomvonalba már nem térhetsz vissza újra. Szerintem legalábbis nem.

Világválság, hangoztatják többen is. Ha nem is pontosan így fogalmaznék de sok mindenben igaz a kifejezés. De én nem csak az anyagi oldalról szeretném ezt megvizsgálni, hanem a lelki-szellemi oldalról is. Aki olvassa a blogbejegyzéseimet, az tudhatja rólam, hogy szinte soha nem hagyom ki a lelki-szellemi oldal vizsgálatát egy-egy témakörben. Én ugyanis azt vallom, hogy minden dologhoz, ami velünk történik, ahhoz az is kell, hogy mind lelkileg, mind szellemileg is fejlődjünk. Nem tudsz semmilyen helyzetből nyertesként kijönni, csak akkor, ha ez a jellegű fejlődésed is megtörténik. És ez nem csak így a koronavírus idejére igaz, hanem az életünkben felbukkanó kényes, kellemetlen, vagy megoldásra váró szituációkra is. Ez a fajta megértés az ami elkísér téged a továbbiakban és ha jól vetted az adást és jól értelmezted amit kell, akkor egy másabb és jobb nézőpontból tudod tovább élni az életed. Egy szóval az egész életed során szinte folyamatosan szükséged van erre a fajta fejlődésre is. Az én meggyőződésem szerint – és persze még sok más ember látja ezt így – a test-lélek-szellem harmóniája az alapvető egység. Ennek a harmóniája adja nekünk azt az életérzést, amikor minden rendben van. Nem kívül, hanem itt belül a lelkünkben. Ez a fajta harmónia a mai világban nem mindenkinek adatik meg. Nem azért mert nem jár nekik, sokkal inkább azért, mert az élet göröngyös ösvényein nem tudják magukat a jó irányba, a helyes útra terelni. Nem feltétlenül az ő hibájuk… nem áll mindenki előtt ott egy mester, vagy egy iránytű, aki segít eligazodni a mindennapok kesze-kusza dzsungelében és segít nekünk kijutni belőle. Nem is mindenki fogad el ilyen jellegű tanácsot, hiszen vannak akik úgy gondolják, hogy a saját meggyőződéseik a legjobbak. Én ezt is el tudom fogadni. Ide viszont más kell, itt ezek a dolgok nem biztos hogy működni fognak.

Mire tanít az élet?

Meg kell tanulnunk újra jóba lenni önmagunkkal. Olyan jóba, hogy újra közel kerüljünk magunkhoz és megismerjük igazi belső valónkat. Megtanuljuk felismerni a valódi értékeinket és megtanulunk harmóniában élni önmagunkkal. Amikor ez megvan, akkor jöhet a környezetünk, akiket szintén újra kell értelmeznünk. Mit is jelent ez pontosan? Mi is ez az újraértelmezés? Mire tanít az élet?

Talán nem a legjobb kifejezés erre a dologra, de talán így tudtam a legkönnyebben átadni, hogy merre is induljunk el a gondolkodásban. Ez a fajta újraértelmezés, valójában kapcsolataink egyedi vizsgálata, egy olyan vizsgálat, ahol azt érdemes megnézni, hogy valójában kihez hogyan és miként kötődöm. Szerintem ezeket a minőségeinket is érdemes újraértelmeznünk. Sok esetben lesznek, lehetnek olyan felismeréseink, hogy lenne érdemes közelebbre húzni a szálakat és hol lehetnek azok a pontok, ahol már régen el kellett volna engednünk. Az ilyen élethelyzetek, mint például ez a mostani is, éppen elég időt adnak nekünk arra, hogy átértékeljük, megértsük a körülöttünk lévő emberekkel kialakított viszonyainkat. Nem kell messze menni, elég ha a saját közvetlen családunkban elkezdjük és onnan haladunk távolabb. 

Nem vészharangot kongatok, amikor azt mondom vizsgálódjunk. Ilyenkor egyszerűen csak úgy gondolom és érzem, hogy lehetőség adódik arra, hogy újraértékeljem, megértsem a kapcsolataimat. Elég lenne sokszor csak azt felismerni, hogy most többet lehetek a szeretteim környezetében és ez egy lehetőség nekem. Meg persze nekik is. Egy lehetőség nekem arra, hogy tényleg csak velük legyek. Ott a lehetőség, hogy a másik felé forduljak és meghallgassam végre, ha eddig nem tettem. Megértsem végre amit mondani akar. A mai felgyorsult világunkban kevésszer adatik meg ugyanis, hogy minőségi társalgást folytassunk, vagy akár csak mélyen az érzéseinkről beszéljünk. 

Mire tanít az élet?

Most más ember lehetsz más felfogással és más szemlélettel. Lehetőséged van arra, hogy megérts másokat és lehetőséged van rá hogy megértesd magad másokkal. Akár a saját családoddal. Talán tényleg itt az ideje, hogy ezzel a megállással és lassulással közelebb érjetek egymáshoz és amit csak lehet bepótoljatok. Ha van gyermeked, talán itt az ideje azoknak az időknek, amikor tényleg vele vagy. Ha a párodat, feleségedet eddig csak futtában láttad, akkor most valóban vele lehetsz és nem kell sehová sem rohannod. Itt az ideje újra romantikázni, együtt lenni, élvezni azokat a pillanatokat, amit eddig a szürke hétköznapok miatt nem tudtál. Talán ezek a beszélgetések és együtt töltött pillanatok most közelebb fognak vinni a másik oldalhoz és talán ezáltal is lelki békére lelhetsz a saját életedet illetően. Sok ember számára elcsépelt lehet a mondat, de igaz amit írok: azt gondolom és vallom, hogy ha belül béke van, akkor kívül is béke van. Ez az a béke amit most megtapasztalhatsz egy mérföldkő lehet a folytatásra.

Ne gondold túl! Ne gondolj a végletekig nagy dolgokra és ne hidd azt, hogy valami nagyon nagy szabású és nehéz dolgot kell végrehajtanod, ahhoz hogy változást hozz a saját életedben. Éppen ellenkezőleg! Csak hagyd hogy a belső hang, a lélek hangja utat mutasson neked. Engedd meg, hogy elindulhass egy olyan úton, amin mindig is szerettél volna. Nincs szó többről, mint hogy végre jól érezd magad az életben. Ha lélekből döntesz és úgy mozdulsz és állsz neki a dolgoknak, akkor az előrehaladásodban sem lesz kérdőjel. Ha sikerül meghallanod amire az élet meg akar tanítani, akkor kirajzolódik előtted az út, amin haladnod kell. Mindig azt mondtam és most is így teszek: ha van célod, lesz hozzá út is. A célhoz viszont az kell, hogy tisztában legyél önmagaddal és legyen lelki békéd ahhoz, hogy új irányt jelölj ki magadnak. Biztos vagyok benne, hogy sokan tesznek majd így és sokan próbálnak egy újabb nyomvonalban nekilátni az életüknek, mire ez egész elcsitul.

Ezek a változások, amiket az emberek ilyenkor megálmodnak maguknak, egészen széles skálán mozognak. Sokszor inkább tényleg az egyén helyzete és lelki világa dönti el, hogy merre lesz az új irány. Van aki türelmet fogad meg, van aki több időt szentel ezentúl a családjára. Lesz aki sokkal jobban fog figyelni a munkájára és becsületesebben áll majd hozzá. Olyan is lesz, aki megpróbálja a szüleivel való kapcsolatát rendezni és megbeszélni velük a nézeteltéréseket. Aztán ott a másik oldal is, mert nem mindig csak olyan változás jöhet, ami elsőre pozitív kicsengésű. Éppen ellenkezőleg, lesz akinek kellemetlenebb döntéseket kell meghoznia, mert azzal nyer majd és lesz jobb az élete a jövőben. Így elképzelhetően kialakulnak majd egymástól való eltávolodások, kapcsolatbeli átrendeződések. Újragondolt és jól megtervezett életünkben lehetnek kijjebb tolt szereplők, akiket már nem akarunk magunkkal tovább vinni. Aztán az is lehet, hogy felismeréseink miatt mindent megváltoztatunk és amit csak lehet fenekestől felforgatunk. Lehetőségünk van a szokásainkat is megvizsgálni és ha úgy ítéljük meg akkor felülírni az eddigieket. Sokan biztosan sokkal hatékonyabban és ésszerűbben is tudnák élni a napjaikat. Gondolok itt az értelmetlen vásárlásokra, felhalmozásra és azokra a dolgokra, amik úgymond teljesen feleslegesek az életünkben, csak mondjuk eddig nem láttuk át. Ez a helyzet ahhoz is megmutatja az irányt, hogy nem biztos, hogy mindig annyi mindenre szükségünk van mint azelőtt. Itt vannak még a káros szokásaink, ezeket is tudatosan átgondolhatjuk. Ha úgy adódik megválhatunk tőlük, vagy egyszerűen minimalizálhatjuk őket.  Persze ezzel együtt az egészségünk állapotának felmérése is egy lehetőség. Végiggondolhatjuk, hogy mit és mennyit teszünk meg annak érdekében, hogy a mindennapi egészségünk meglegyen. Sportolunk-e, kimozdulunk-e, teszünk-e magunkért eleget ezen az életterületünkön? Megnézhetjük továbbá rendszereinket, leginkább a saját életünkön belüli rendszereinkre gondolok. Akinek esetleg nem volt, most létrehozhat újat, akinek volt csak nem volt hatékony az most újragondolhatja és újratervezheti. Akinek pedig ahhoz szottyan kedve, az megalkothat egy teljesen más rendszert is mint amihez eddig szokott. Semmiből nem áll egy új napi rutint bevezetni és kipróbálni, alkalmazni. Időnk és lehetőségünk bőven lesz rá. A lényeg mindig ugyanaz lesz, tegyél valamit és mozdulj el valamerre!

Zárszóként pedig – Mit gondolsz, téged mire tanít az élet?

Amire csak akarod, arra tanít! Én csak leírtam, hogy szerintem miről szól ez az időszak. Megfogalmaztam, hogy a kialakult helyzet miatt milyen lehetőségeid adódnak arra, hogy az életedet egy kicsit megreformáld. Az írásom sok mindenre jó… Ha akarod iránytű, ha akarod jó tanács, ha szeretnéd, akkor gondolkodhatsz rajta, ha az úgy jobb, akkor legyints egyet rá! Mindegy! Bármit is teszel rád bízom. Én csak azt akartam, hogy többen meglássák ennek a dolognak egy olyan oldalát is, ami esetleg első olvasatra nem kézenfekvő mindenkinek. Én ebben is egy lehetőséget látok és talán jobb ember lehetek még azáltal is, hogy most teljesen összeomlik minden körülöttem. Én építkezni fogok és fejlődni! Én így cselekszem, te pedig tegyél úgy ahogy a szíved és a lelked súgja. Ha akarsz jössz velem, ha akarsz más úton haladsz. A lényeg, hogy mozdulj valamerre. …és közben ne feledd feltenni magadnak minden nap a kérdést! Mire tanít az élet?

Ezúton is köszönetet szeretnék mondani azoknak, akik nem tehetik meg, hogy otthon maradjanak. Ők azok akik most valójában a hátukon viszik az országot és megtesznek mindent azért, hogy nekünk mindenünk meglegyen. Egészségünk, ellátottságunk, élelmiszerünk, üzemanyagunk, tiszta, rendes, fertőtlenített felületeink és még sorolhatnám. Ide sorolom még az önkénteseket és azokat akik időseket és családokat támogatnak ebben a nehéz helyzetben. A sor hosszú, de a szándék nemes. Köszönet érte mindenkinek!

Korábbi írásaimat itt olvashatod!

Követheted oldalaimat a Facebookon és az Instagramon is!